-         Xavier iskola ismét.
Este kilenckor zárt a könyvtár,felment a szobájába Tanja,és nyugodtan
aludt éjfélig,mikor valami zajra fölébredt.Katonák voltak. Altatóval az
egész iskolát elaltatták,majd a mutánsokat elvitték.Csak egy kis csapat
tudott megszökni előlük. Logen,Ciklon,Curt,Vadóc,Boby és Tanja voltak
azok.
Vagy 200 helikopter volt az iskolánál. Minden gyereket
összekötöztek,majd beraktak. Egy isten háta mögötti bunkerbe
szállították őket,ahol a még mindig kómában vélő mutánsokat külön
acélcellákba raktak.De kevés volt a cella.Egy kiskatona jelentette is
Strykernek.
- Stryker parancsnok! -mondta,majd szalutált
- Mondja!-mondta Stryker,és intett
- Kevés a cella! Nem lesz minden mutánsnak külön acélszobája.
- Akkor ahol már van egy mutáns,oda is berak még egyet.

Ezután egy isten háta mögötti helyen,mélyen a föld alatt egy fiatal lány
álmodik.
- Anya,anya! -édesanyja felé fut,akit megölel,és hirtelen befordul
hozzájuk egy katonai jipp.
- Mrs. Garnett a lányát el kell vigyük-mondják a katonák,és kiszedik az
édesanya öleléséből a kislányt,aki alig több 12 évnél.
- De hát miért?! Adják vissza a lányomat!!!Kislányom!Kislányom-
kiáltozza az anya,de a lányt betuszkolják,és lekötözik,így nem tudja
visszahozni. Hirtelen a lány egy laborban találja magát. Le van
kötözve,és vagy 6 katona áll az ajtónál. Egy barátságtalan férfi bejön
és egy nagy injekciós tűt szúr a lány karjaiba. Hall még
hangfoszlányokat. ...nem fogsz emlékezni erre...Hirtelen egy sárga
szemet lát,és az üvölti neki : ...látlak!...A lány felébred az álomból.
- Már megint ugyanaz. Újra és újra.
Gondolatban visszaemlékezik a lány az itt töltött évekre,és arra,ami
előtte volt. "Minden azzal kezdődött,hogy valami Stryker összeszedte a
mutánsokat. Már több szász van itt. Úgy tudom,most valami iskolát
akar elfoglalni. Egy mutáns iskolát. Szegények. -gondolja,és
megvillandja az oroszlánkarmait- Hány óra lehet? Biztos reggel van
már,hallom a katonák lépéseit." Behúzódott az ágya sarkába,így az
egész testét sötét fedte. Ekkor behoztak mellé egy megszeppent
kisgyereket. Odafordult hozzá,mire Lion macskaszeme megcsillant a
holdfénytben. A kisgyerek felsikított:
- Mennj innen!-kiáltotta remegve
-Én mennék,de ők nem akarják.-válaszol mosolyogva Lion,és felállt- Ki
akarsz szabdulni? Mert én már nagyon. 5 éve itt vagyok. És most
kiszabadulok.
10 perc,és hozzák a reggelit. Te odaállsz az ajtó elé,és elveszed a
kaját,én pedig elintézem a katonákat.
A kisgyerek vadul bólogatott. Lionnak igaza volt. A kölyök odaállt az
ajtó elé. Hozták a reggelit,beadták,ekkor Lion hirtelen kilökte messzire
a katonákat. Kitépte az acélajtót a helyéről,majd kilépett.
Hozzákezdett a katonák ritkításáshoz. Az acélajtót tárgymozgató
erejével laposan elhajította,így vagy 10 kiskatonát helyből kivégzett.
Észrevette,hogy egy mutánsokból álló csoport rontott be.
Odakiáltott nekik:
- Hé! Kell segítség?-kiáltotta,és szétsöpörte az őket támadó katonákat.
Lassan a levegőbe emelkedett. Letépett pár csövet,és azt kiáltotta:
- Katonák! Baseball-ozzunk! Ti lesztek a labdák!-mondta,és szétvert
egy csomó embert.