2. Fejezet
2007.03.22. 19:07
- Xavier iskola ismét. Este kilenckor zárt a könyvtár,felment a szobájába Tanja,és nyugodtan aludt éjfélig,mikor valami zajra fölébredt.Katonák voltak. Altatóval az egész iskolát elaltatták,majd a mutánsokat elvitték.Csak egy kis csapat tudott megszökni előlük. Logen,Ciklon,Curt,Vadóc,Boby és Tanja voltak azok. Vagy 200 helikopter volt az iskolánál. Minden gyereket összekötöztek,majd beraktak. Egy isten háta mögötti bunkerbe szállították őket,ahol a még mindig kómában vélő mutánsokat külön acélcellákba raktak.De kevés volt a cella.Egy kiskatona jelentette is Strykernek. - Stryker parancsnok! -mondta,majd szalutált - Mondja!-mondta Stryker,és intett - Kevés a cella! Nem lesz minden mutánsnak külön acélszobája. - Akkor ahol már van egy mutáns,oda is berak még egyet.
Ezután egy isten háta mögötti helyen,mélyen a föld alatt egy fiatal lány álmodik. - Anya,anya! -édesanyja felé fut,akit megölel,és hirtelen befordul hozzájuk egy katonai jipp. - Mrs. Garnett a lányát el kell vigyük-mondják a katonák,és kiszedik az édesanya öleléséből a kislányt,aki alig több 12 évnél. - De hát miért?! Adják vissza a lányomat!!!Kislányom!Kislányom- kiáltozza az anya,de a lányt betuszkolják,és lekötözik,így nem tudja visszahozni. Hirtelen a lány egy laborban találja magát. Le van kötözve,és vagy 6 katona áll az ajtónál. Egy barátságtalan férfi bejön és egy nagy injekciós tűt szúr a lány karjaiba. Hall még hangfoszlányokat. ...nem fogsz emlékezni erre...Hirtelen egy sárga szemet lát,és az üvölti neki : ...látlak!...A lány felébred az álomból. - Már megint ugyanaz. Újra és újra. Gondolatban visszaemlékezik a lány az itt töltött évekre,és arra,ami előtte volt. "Minden azzal kezdődött,hogy valami Stryker összeszedte a mutánsokat. Már több szász van itt. Úgy tudom,most valami iskolát akar elfoglalni. Egy mutáns iskolát. Szegények. -gondolja,és megvillandja az oroszlánkarmait- Hány óra lehet? Biztos reggel van már,hallom a katonák lépéseit." Behúzódott az ágya sarkába,így az egész testét sötét fedte. Ekkor behoztak mellé egy megszeppent kisgyereket. Odafordult hozzá,mire Lion macskaszeme megcsillant a holdfénytben. A kisgyerek felsikított: - Mennj innen!-kiáltotta remegve -Én mennék,de ők nem akarják.-válaszol mosolyogva Lion,és felállt- Ki akarsz szabdulni? Mert én már nagyon. 5 éve itt vagyok. És most kiszabadulok. 10 perc,és hozzák a reggelit. Te odaállsz az ajtó elé,és elveszed a kaját,én pedig elintézem a katonákat. A kisgyerek vadul bólogatott. Lionnak igaza volt. A kölyök odaállt az ajtó elé. Hozták a reggelit,beadták,ekkor Lion hirtelen kilökte messzire a katonákat. Kitépte az acélajtót a helyéről,majd kilépett. Hozzákezdett a katonák ritkításáshoz. Az acélajtót tárgymozgató erejével laposan elhajította,így vagy 10 kiskatonát helyből kivégzett. Észrevette,hogy egy mutánsokból álló csoport rontott be. Odakiáltott nekik: - Hé! Kell segítség?-kiáltotta,és szétsöpörte az őket támadó katonákat. Lassan a levegőbe emelkedett. Letépett pár csövet,és azt kiáltotta: - Katonák! Baseball-ozzunk! Ti lesztek a labdák!-mondta,és szétvert egy csomó embert.
|