(…)

 New York külvárosa:

 Egy átlagosnak vélt ház pincéjében egy lány él, akinek a külseje nem éppen hasonlít a miénkhez. Kék bőre van sárgás-zöldszeme és még farokkal is „megáldotta” a sors. Annak a lánynak mostoha szülei vannak és nem éppen olyan fajta emberek, akik elfogadják azokat, akikről látszik, hogy mutánsok.

 Az ajtó mögül mindig hallani lehetett egy vita hangját:

 -Vidd le a vacsoráját!- egy női hang visított.

 -Vidd le te! Tudod, hogy mindig támadni akar, ha benyitok hozzá-, válaszol egy férfihang.

 -Akkor vidd magaddal a puskát!

 Nyílik az ajtó.

 -Nesze. Itt a vacsorád!

 -Unom már, hogy úgy kezeltek, mint ha egy fertőző ragály lennék- majd a sötét sarokból, előbukkan egy arc.

 -Kuss te kis korcs!

Majd a férfi eltűnik az ajtó mögött.

 Sok-sok éve él így ez a lány. Meggyötört fájdalmas emlékekkel. Mert sokszór verték.

 15 éve raboskodik, már mikor egyszer csak kinyílik az ajtó és egy kisfiú lép be rajta. A kíváncsiságtól égett a szeme.

 -Hello- köszön rá, és még tovább csodálkozik.- Ki vagy te?

 -Nem mindegy?

 -Te vagy a démon, akiről anyáék egyszer meséltek?

 -Az is lehet- vágta rá unottan a lány.

 -És mit csinálsz itt nálunk?

 -Raboskodok.

 -Miért?

 -Mert ide kerültem.

 -Hogy… hogy-hogy?

 -Nem tudom.

 -Máshol nem tudsz, nem tudsz raboskodni? Itt kell nálunk?

 -Ezt te, hogy érted?

 -Gondolom, azért kerültél ide, hogy raboskodj. Nem?

 Ebben a percben röppent át az egész élet és hogy mennyire szeretne kijutni innen. Kezében hatalmas fájdalmat érzett és elkezdett lassan közelíteni a fiúcska felé.

 -Idefigyelj! Nem azért jöttem világra, hogy szenvedjek. Érted? –valami furcsát vett észre fiún.

 -Baró!

 A következő mondatot már sírva mondta annyira fájt a keze.

 -Figyelsz te rám?

 -Mond neked mindig voltak ilyenek a kezeden?

 -Mik?- és felemelte a kezét. Mid két kézfején volt 2-2 hatalmas karom, ami az ujjai közül nőttek ki. Értetlenül nézte a kezét nem tudta, hogy lehetséges ez.

 -Apuék ezért tartanak idelent?- és mintha mosolygott volna.

 - Te meg minek örülsz?!- a kisgyerek már szinte megérintette volna, amikor hirtelen a lány elkapta a torkát.

 -Idefigyelj! Soha érted soha ne merj előttem örülni! VILÁGOS!? – hirtelen a fiú hanyatt esett. Két vérző pont volt a nyakán. Kétségbe esetten hátrált mikor felfogta mi történt. Amikor…

 -Kevin itthon vagy? Kevin? Ke… Áááááááá. Ed gyere már!

 -Mi történ? – a férfi gyilkos tekintettel nézte szegény lányt. –Mit tettél!? – ordította –Mit  tettél?!

  -Én… én…

  -Hozd a puskát Sara! Ez vért kíván!- a nő rohant és hozta fegyvert.

  BUMM! Talált méghozzá a leány oldalát találta el! Ismét lövés hallatszott ezúttal csak a bokáját érte a golyó. A lány nem bírta tovább le akarta szúrni és meg is tette. A nő sikított majd ráborult kedvesére.

  Valószínűleg sírt de ezt már nem várta meg a lány, mert futott, ahogy tudott.